Ruhajavítás, stoppolás alapok 2. - Alapvető technikák

Két csoportra bonthatjuk a foltozási technikákat: az egyiket kötött ruhadarabok stoppolására használjuk, csak fonalat használva a lyuk eltüntetésére, a másikat pedig varrt ruhadarabok javítására, ehhez textilre és cérnára van szükségünk. Manapság megjelent egy új irányzat is: a “visible mending” azaz “látszó javítás”. Itt cél a folt láthatósága, amivel új egyéniséget adunk a ruhának. A visible mending végtelen lehetőségeket nyit meg előttünk, keverhetjük a technikákat, hímezhetünk a lyukra kis virágokat, bogarakat, vagy ad absurdum akár még ki is hangsúlyozhatjuk a lyukat úgy, hogy színes cérnával körbeszegjük. Ebben a bejegyzésben a kötött stoppolási technikákat nézzük át:

KÖTÖTT ANYAG STOPPOLÁSI TECHNIKÁI:

1- “szövős” stoppolás (angolul: darning, woven darning)

A lyukat először hosszanti szálakkal bevarrjuk, majd a keresztszálakat úgy varrjuk rá, hogy közben a hosszanti szálak alatt és felett elvezetjük, mint egy mini szövőkereten. Ez talán a legegyszerűbb, leggyorsabb módszer mind közül. Kisebb lyukak eltüntetésére, zoknistoppolásra tökéletes módszer, bár a keletkezett javítás a kötéshez képest merevebb!

2- “svájci” stoppolás (angolul: swiss darning)

Akkor a legegyszerűbb ezzel a módszerrel élni, ha már hajszál vékonyra kikopott a kötött anyagunk, de még tartja magát. Az eredetihez hasonló vastagságú fonallal úgy erősítjük meg az anyagot, hogy pontosan követjük az eredeti szálakat, ezzel ugyanolyan kötésképet hozva létre, mint amilyen eredetileg volt (ennek az öltésnek angolul “duplicate stitch” a neve). Amikor már valódi lyuk keletkezett az anyagon, először felvető szálakat kell függőlegesen bevarrni.

3 - kötéssel foltozás (angolul sincs állandósult neve, de a “knitted patch darning” szavakkal lehet rákeresni)

Ez a technika főként nagyobb területek lefedésére és megerősítésére szolgál. Lényege, hogy az eredeti anyaghoz hasonló fonallal és tűvel dolgozva egy foltot kötünk, amit aztán a kötött anyagra rögzítünk. Mindezt úgy is tehetjük, hogy eleve rákötjük a foltot az anyagunkra, így megspórolhatjuk az utólagos varrogatást, illetve nagyon szép, precíz végeredményt érünk el. A lyuk alatt egy kötőtűvel felszedünk szemeket az eredeti anyagból, majd fonalat csatlakoztatva hozzá foltot kötünk. Így végül egy plusz réteg anyag kerül a lyukra. Az egyszerűbb verziónál a végén odavarrjuk a megkötött folt széleit és végét. Haladó stoppolók pedig átvezetnek 1-1 zoknivarrótűt minden második sor szélszemén (a foltunk jobb és baloldalán), és a folt utolsó szemét mindig egyben kötik le a felszedett szélszemekkel. Amikor elértük a kívánt magasságot, ráhagyással elvágjuk a fonalat, összevarrótűbe fűzzük és a kötést imitáló öltésekkel (duplicate stitch) odavarrjuk a folt tetejét az anyagunkhoz. Ennél a technikánál nagyon fontos, hogy eltaláljuk az eredeti darab kötéspróbáját, különben túl szoros lesz a folt és összehúzza az anyagot, vagy túlságosan ki fog dudorodni az anyagból.