Bár sok szempontból reneszánszukat élik a különböző kézimunkák, úgy gondolom
sokaknak a horgolásról még mindig a nagyszülők katódcsöves tévéjéről lefittyenő csipke,
a kötésről pedig egy nagy, csúnya téli pulóver jut eszébe, holott ezek jóval sokszínűbb,
rengeteg előnnyel és szépséggel járó tevékenységek, amelyekkel bármilyen ruhadarabot
előállíthatunk magunknak.
Legtöbben pont hogy a nagyszülőtől vagy szülőtől sajátítják el a kézimunkához
szükséges tudást, emiatt régimódinak tűnhet az efféle elfoglaltság de mi hisszük, hogy
mindezt sokkal „trendibb” keretek között is lehet művelni.
A kötés, horgolás, varrás tagadhatatlan előnyei a következők:
1. Személyre szabhatóság (szó szerint)
Esendő emberi lényként gyakran futunk abba a hibába, hogy a boltban megveszünk egy
ruhadarabot, ami nem passzol tökéletesen, a színe sem az igazi meg az anyaga is
milyen, de megalkuszunk vele mert akciós, meg alapvetően jól néz ki és nincs másik
méretben. Aztán szépen hazavisszük és végül sosem kerül elő a szekrényből és sírunk,
hogy nincs mit felvennünk.
Ha ezt elkerülendő, magunknak készítünk ruhát, először kiválaszthatjuk azt az anyagú
és színű fonalat vagy textilt, ami éppen tetszik, a méreteinknek megfelelő mintát hozzá
és mindezek után kiegészíthetjük olyan részletekekkel (hímzés, fodrok stb.), amelyek
biztosítják, hogy magunkénak érezzük az adott darabot. Ha a választott minta esetleg
nem passzol ránk tökéletesen, még a készítési folyamat előtt/alatt javíthatunk rajta.
Természetesen előfordul, hogy az elkészült darab végül nem felel meg az
elvárásainknak, de személy szerint én most már a saját csinálmányaimat veszem elő
legszívesebben a gardróbból.
2. Ellenőrizhető forrás, fenntarthatóság
A fast fashion boltokban találkozunk ilyen-olyan, „20%-BAN ÚJRAHASZNOSÍTOTT” és
„KÖRNYEZETTUDATOS” és hasonló – lássuk be, csalogató - cédulákkal a ruhákon és
ez mind jól is hangzik, viszont nem igazán tudjuk leellenőrizni ezeknek a hitelességét. Mi
van, ha a bangladesh-i gyerekmunkás nadrágját rántották le és hasznosították újra?
Végül is igazat mondtak, de azért álljon meg a menet.
Mint ahogy főzésnél is pontosan tudjuk, mit teszünk a levesbe, ha megbízható
forgalmazótól vásárolunk alapanyagot, nyugodtak lehetünk afelől, hogy etikus,
környezetkímélő módon készül el az adott darab. Emögött rengeteg kutatómunka és
lemondás áll, viszont mindenkinek javasolt bevállalni ezt a plusz kört, amennyiben
szívügye a környezettudatosság.
3. Minőség
Azt hiszem mindenki járt már kézműves vásárokon és szívta már a fogát egy-egy
árcédula láttán és valóban – ez nem egy olcsó mulatság. Azonban ha alaposan
átgondoljuk, nem jogos a hőbörgés ami ilyen esetekben jellemző, hiszen az alkotó
minden egyes darab fölött valószínűleg órákat ült, fizetett az alapanyagért, az
eszközökért amikkel dolgozik, és arra törekedett hogy egyedi, minőségi darab készüljön,
amit az új gazdája szívesen vesz majd a kezébe.
A tömeggyártás során nem szentelnek sok időt egy-egy darabnak, emiatt adódhatnak
hibák rajta, az alapanyag a profitorientáltság miatt a lehető legolcsóbb és ezért az esetek
többségében silány minőségű. Ami pedig a dolgozókat illeti, botrányosan alacsony
bérezésben részesülnek a nap végén. Aki készített már ruhát saját magának az
pontosan tudja, hogy az az ár, amit a boltban elkérnek - bár a vásárlók szemében
soknak tűnik, mégis aránytalanul kevés és ennek a levét sajnos sok esetben a gyári
munkások isszák meg.
4. A saját munkádat jobban értékeled
Bemenni a boltba és megvenni valamit tulajdonképpen rutintevékenységnek számít. Az
így szerzett darabokat ritkán értékeljük igazán - ha elszakad veszünk újat, ha mégse
tetszik elajándékozzuk, kidobjuk.
Ellenben, ha vért és verítéket nem sajnálva a saját két kezünkkel készítünk el valamit,
arra bizony vigyázni fogunk. Figyelünk rá hogy ne szakadjon, megfelelő módon tisztítsuk,
tároljuk és ami a legfontosabb, hogy büszkén viseljük. Hiszen annak minden öltésében
ott van a saját munkánk, a sírásunk, nevetésünk, a helyszínek ahol készítettük, az
emberek, akik akkor körülöttünk voltak – egyszóval a szívünk, lelkünk.