Mióta fonalas hobbikkal töltöm a szabadidőmet, évről évre erős késztetést érzek a kendőgyártásra, amint egyre melegebbre fordul az idő. Ahogy egyre hosszabbodnak a nappalok, szép lassan lekerülnek rólunk a vastag kabátok és pulóverek, de egy kendő azért még nagyon jól tud esni a vállunkon. A kendők pedig aztán az egész éven végigkísérnek: ősszel és télen sálként, nyáron pedig kardigán helyett, hűvösebb estéken tesznek jó szolgálatot. Idén a szokásos tavaszi kendőprojektemet a Kis kos követőivel, veletek együtt csinálom majd, ezért született a Közösen, szabadon - kihívás ahol június elejéig egymást támogatva készítünk el valami igazán szépet.
De miért is pont kendőt készítünk majd? A kötős karrierem kezdetén én nagyon furcsának találtam, hogy a 21. században mindenki sorra készíti a vállkendőket, korábban soha nem hordtam ilyesmit, nem gondoltam volna, hogy ennek a ruhadarabnak ma is van létjogosultsága. Aztán ahogy egyre mélyebbre süllyedtem a fonalas mocsárban, rájöttem, hogy miért is szeretik olyan sokan ezt a műfajt.
A kendőkötés- horgolás népszerűségének szerintem a következők az okai:
- Egy pulóverhez képest a méret nem igazán számít: ha úgy nagyjából a minta szerint választunk fonalat és tűt és tetszik az az anyag, amit kapunk, nem kell próbakötéssel /-horgolással vacakolni, egyből bele is vághatunk a munkába. A próbák készítése sokaknak a nemszeretem-feladatok közé tartozik - egy kendőnél egyből az élvezetes résszel kezdhetjük!
- Ha már rendelkezünk egy kis gyakorlattal, ugyanazon minta alapján, a fonalválasztással játszva a kész kendő méretét is szabadon alakíthatjuk: én például DK - worsted közötti fonalvastagságot választottam az eredetileg fingeringre írt Cladonia kendőhöz, mivel szeretem, ha egy kendő jó nagy, beteríti az egész hátam. Számolnom viszont így sem kell, csak követem a mintát és a végén örülök majd, amikor jó meleg gyapjúba bugyolálhatom magam.
- Nyakba tekerve, sálként még a legegyszerűbb farmer-póló kombinációhoz is jól jön egy kendő, nem kell feltétlenül a hátunkra dobva, viktoriánus kisasszonyként hordani (persze úgy is lehet!) - igenis van helye a mai ruhatárunkban is!
- Mérettől, mintától függően azért nem kell sok fonal egy projekthez - egy motring 800 m-es csipkefonalból már szuper darabokat készíthetünk. A kendők tökéletesek egy-egy motring nagyon különleges kézzel festett fonal elhasználására is.
- A kendők általában kompakt, könnyen hordozható projektek, simán elférnek egy kisebb táskában is.
- Amiatt, hogy nem tart olyan soká elkészíteni egy-egy darabot, nagyon jó lehetőséget kínálnak a kísérletezésre és a fejlődésre, különböző stílusokat próbálhatunk ki és izgalmasabbnál izgalmasabb minták közül válogathatunk.
Mire figyeljünk tervezéskor?
Ma már az egészen vékony, laza struktúrájú csipkekendőktől a vastagabb fonalra írt, színes mintával, csavarásokkal, változatos textúrákkal tervezett kendőkig rengeteg stílusból válogathatunk: a kész darab sikeressége leginkább a jó fonal- és tűméretválasztáson múlik.
Általánosságban elmondható, hogy ha egy mintában a harisnyakötéses részek, esetleg csipkeminta dominál, arra kell törekedni, hogy inkább laza, könnyed anyagot hozzunk létre.
Ilyen például a Stormy Sky is, amely kötött és horgolt verzióban is ingyenesen elérhető a ravelryn angol nyelven:
https://www.ravelry.com/patterns/library/stormy-sky-shawl
https://www.ravelry.com/patterns/library/stormy-sky-shawl-crochet
Ezek a kendők pedig akkor a legszebbek, amikor az adott fonalhoz általában használt méretnél akár 1-2 mm-vel nagyobb tűt használunk. Például fingering fonalakhoz zoknikötésnél sokszor 2.5 mm-s vastagság a megszokott, míg egy kendőnél akár 4-4.5 mm-s tűt is ajánlhatnak a tervezők. Ennek az az egyik oka, hogy a kendők a testünk legérzékenyebb, legpuhább bőrfelületéhez, a nyakunkhoz érnek - itt pedig különösen jól esik egy lágyabb esésű anyag érintése. Másrészről pedig a kendők a zoknikhoz, pulóverekhez képest jóval kevesebb fizikai behatásnak vannak kitéve, ezért nem szükséges a szoros, a dörzsölődést jól bíró struktúrák kialakítása.
Ha pedig csipkemintát választottunk, mindenképp érdemes a szokásosnál nagyobb tűvel dolgozni, hiszen ezeket a mintákat lényegében a lyukak adják, a ráhajtásokat pedig a blokkolás során akkor lehet szépen “kinyitni”, ha elég laza az anyag, amit kifeszítve szárítunk.
Ezzel szemben amikor lustakötéssel, esetleg rizsmintával, csavarásokkal, szorosabb horgolt pálcákkal találkozunk egy kendőnél, elképzelhető, hogy a fonal címkéjén ajánlott tűméret lesz az igazi.
Sari Nordlund Meri kendője jó példa erre: itt a lustakötéses alap mellé kerül az organikus csipkeminta, a DK vastagságú fonalhoz 4 mm-s kötőtűt ajánl a tervező. A Meri ingyenesen elérhető a Novita finn fonalgyár oldalán:
https://www.novitaknits.com/en/novita-nalle-meri-shawl
Ugyanígy érdemes a felhasznált fonal anyagát is a kendő mintájához igazítani. Amiatt, hogy a nyakunkhoz ér majd a kész darab, mindenképp olyan fonalat kell választani, ami nem szúrós, nem irritálja a bőrünket. Csipkés - lazább kötésű/horgolású kendőknél gyakran ajánlanak selyemtartalmú fonalat, ilyesmihez az alpaka és a gyapjú is jó lehet. Nyári változatokhoz pedig a len, a pamut is szépen működhet: olyan anyagokat is választhatunk, amelyek nem túl rugalmasak, hanem inkább lágyabb esésűek. Egyágú fonal is beválhat: ezek általában kevésbé rugalmasak, mint a több szál összecsavarásával készítenek. (Ez fonós szakkifejezéssel a cérnázás, angolul plying - innen jön a zoknifonalaknál gyakran látott 4ply szó is, ami csupán annyit jelent, hogy négy szálat cérnáznak össze. Az egyágú, single ply fonalak önmagukban állnak.)
Lustakötéshez, csavart szemekkel, pálcákkal készülő mintákhoz viszont érdemesebb olyan fonalat választani, ami nem ereszkedik meg a saját súlya alatt, nem nyúlik túlságosan: ilyesmihez egyértelműen a gyapjú a legjobb választás, ami az elemi szálacskák hullámossága miatt nagyon jól tartja a formáját. Persze gyapjú és gyapjú között is nagy különbségek vannak, a fonalgyártás során leggyakrabban használt merinó gyapjú a rugalmasabb gyapjak közé tartozik. Inkább selymesen sima, hosszabb szálú, kevésbé rugalmas például a Bluefaced Leicester vagy épp itthon a racka (bár rájuk a selymesség kevésbé jellemző) bundája.
Az anyagválasztásnál még azt érdemes figyelembe venni, hogy a kendőket viszonylag ritkán kell mosni, ezért bátran lehet az izgalmasabb összetételű nem-superwash fonalak között is válogatni, mint amilyen a teve-selyem vagy épp a yak-selyem!